Assume - Ass for you and me

Kiyosakitól ismertem meg ezt a fogalmat, pontosabban azt, amivel örökre az emlékezetembe tudom idézni.

A feltételezés (angolul assume) felelős a kommunikációs problémák jelentős többségért. Feltételezzük, hogy partnerünk ugyan azokkal az ismeretekkel, tapasztalatokkal és gondolkozásvilággal rendelkezik, mint mi magunk. Ha mondanak nekünk valamit feltételezzük, hogy a mondandó mögött egy olyan kontextus van, ami nekünk megfelelő. Ha mi mondunk valamit, akkor feltételezzük, hogy a fogalmak, kifejezések a partner számára is tejes mértékben ugyan azt jelentik.

Na ez az, amit Kiyosaki olyan szépen megfogalmazott: ASSUME (ASS-U-ME) Ass for you and me. Magyar szabadfordításban: szar neked, szar nekem.

Csak vegyünk elő néhány példát:

• Szoftver specifikáció: az ügyfél mond valamit félmondatot, ami számukra elegendő is lehet. Ám maga a programozó nem ismeri az adott szakzsargont. Emiatt ő az tételezi fel, hogy a kimondott szavak pontosan azt jelentik, amit alapesetben jelentenek.
• Specifikáció: Például ügyfél mondja tegyük ki a következő üzenetet: X. tökéletes. át is siklunk felette, mert feltételezzük, hogy az ügyfél például egy felugró ablakban akarja látni az üzenetet. De miből is gondoljuk? Semmiből. Csak feltételezünk.
  • Lehetséges kimenet 1: ügyfél elfogadja az implementációt.
  • Lehetséges kimenet 2: nem fogadja el, mert ő máshogy gondolta. Több idő megy el a specifikáció egyértelművé tevésével, mint maga a funkció lefejlesztésével, ám ezek nélkül milliós károk keletkezhetnek mindkét oldalon. (arról most nem is beszélek, hogy minden egyértelműen le van írva, de szól az ügyfél, hogy igaz, hogy ezt írták, de másra gondoltak!)
• Vagy, amikor nem anyanyelvű ügyféllel kommunikálunk angolul. Az ő mindennapjaiban egy angol kifejezés más jelentéstartalmat hordoz, mint nálunk. És ekkor még a szakmai fogalmakat nem is említettük.
• Az ember párja megkérdezi, hogy mi történt a munkahelyen. Nekünk persze semmi kedvünk sincs erről beszélni. Nem azért, mert utáljuk, hanem egyszerűen még nem vagyunk eléggé kipihentek. Ám párunk feltételezi, hogy nekünk ugyan úgy jól esik a beszélgetés, mint neki.
• Befektetési tanácsadó, ne adj isten, híradóban kapjuk a “tuti” befektetési tanácsokat. A befektetési tanácsadó feltételezi, hogy ha azt mondod neki, hogy diverzifikálás, akkor mindkettőtök számára ugyan azt jelenti. A legszebb, hogy lexikálisan visszamondva ugyan azt fogjátok elmondani. De ha mégis máshogy veszitek. Az egyiknek lehet jó, ha diverzifikál, hogy ne veszítsen pénzt. A másiknak nem jó, hiszen akkor csökkennek a hozamkilátások is.
• Glóriahatás: ha valaki jól néz ki, szépen öltözik, akkor a társadalom nagy része feltételez róla olyan képességeket is, amikkel nem rendelkezik. Például azt, hogy okosabb. (a szőke nőknél adott esetben lehet fordított hatás is :) )
• Glóriahatás: Adott egy úriember, aki a folyosón mindenkinek köszön, a nőket előre engedi az étteremben és lesegíti a kabátot is. Halkan, visszafogottan beszél. Ha csak ezt ismerjük, akkor az emberek 9/10 része azt fogja mondani, hogy művelt, intelligens ember. Pedig ebből csak az derül ki, hogy halk és ismeri az illemszabályokat. (bizony, ilyen fontos a megjelenés)

Igazából nap mint nap találok példákat arra, hogy a feltételezés miként viszi félre a mindennapi kommunikációt.

Tegyél ellene a Te kis saját világodban!

Tudd, hogy ha mondanak neked valamit, akkor feltétezik, hogy te tudsz valamit az adott témában. Ha legkisebb gyanúd is felmerül, hogy nem pontosan azt értitek alatta mindketten (pl. mert már korábban tisztáztátok) , akkor állj le és rögzítsétek a fogalmakat.

Ha te mondasz valamit, akkor úgy mond, hogy ne legyen kétértelmű. Ne kelljen a mondandódban arra támaszkodnod, ami korábban veled történt. Ez lehet, hogy felesleges kommunikációs terhelés. Próbáld meg úgy elintézni, mint a filmsorozatok elején lévő ismétlés. Csak pár másodperc, de pont az a pár, ami ahhoz kell, hogy a mostani epizód történései értelmet nyerjenek.