Arthur C. Clarke: Arthur C. Clarke teljes Űrodisszeia univerzuma

Valójában gyakorlatilag egyszerre olvastam a sci-fi klasszikusának tetralógiáját.

• Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia
• Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia
• Arthur C. Clarke: 2061 – Harmadik űrodisszeia
• Arthur C. Clarke: 3001 – Végső űrodisszeia

Régi mulasztásom volt, de most egyhuzamban laza másfél hét alatt végigmentem rajta. Nem volt gond, hiszen roppant élvezetes volt. Igen izgalmas volt, főleg ha az évszámokat rugalmasan kezelte az ember, hiszen maga az első mű olyan régen íródott, hogy a 2000-es év ködös messzeséget képviselt. Persze mi már megéltük a millenniumot, de nem tapasztaljuk azt a technikai fejlődést, ahhoz az űrkorszakhoz kell, amit a könyv leír. De ezek nem csökkentik a művek élvezetét.

Mindegyikre jellemző, hogy minimális cselekmény van benne. A hangulat és környezetleírás a hangsúlyos. És meglepő módon számomra ezek voltak az igazán élvezetes részek. Azt megismerni, hogy milyen lehet évekig egy űrhajóban élni, vagy egy az egyenlítő köré épített mesterséges gyűrűben. Megismerni azokat az elméleteket, amiket bizonyítani nem tudunk, de a koncepció akár helyes is lehet. Olyan lények és “civilizációk” leírást, amik vagy léteznek vagy nem. Egyiket sem tudjuk bizonyítani.

Ami viszont bosszantott az az ónplagizálás. A könyvek évek-évtizedek távolságában íródtak egymáshoz képest. Emiatt egész fejezeteket emelt át egyik másik művéből, ami a könyv önálló élvezetéhez elengedhetetlen. De ha egyben, egymás után olvasod már csak felesleges helykitöltések. Feleslegesek és idegesítőek.