Elveszítettem a vezetőségbe vetett bizalmamat - 11. ok, amiért utálják a főnököt
Gyakran a vezetőség tudja meg utoljára, hogy elveszítette alkalmazottai bizalmát.
Jellemző, hogy a vezetőségben kevésbé bízó alkalmazottak cinikusan szemlélik saját helyzetüket. A kiábrándult emberek még akkor sem képesek lojalitást és lelkesedést tanúsítani cégük iránt, ha munkájukban és a munkatársaikkal ápolt kapcsolataikban esetleg örömüket lelik.
Pszichológiai háttér: Az emberek azzal a hallgatólagos megegyezéssel állnak munkába, hogy hajlandóak idejüket és energiájukat áldozni fizetés fejében, ha a vezetőség vállalja, hogy kényelmes munkakörülményeket kínál és gondoskodik a szervezet életképességéről.
Megoldások:
- Mutassuk meg az eredményeket!
- Osztozzunk meg a nyereségen! Az alkalmazottak hajlandóak elfogadni a felső vezetők komoly pénzeket tesznek zsebre, ha úgy érzik, maguk is részesülhetnek a cég sikeréből. Ha jól megy az üzlet, ajánlatos nyereségmegosztó programokat bevezetni, és növelni a fizetéseket és prémiumokat. (Ottó: és akkor a fizetésüket miért is kapják, ha nem ezért???)
- Tudatosítsuk magunkban, hogy alkalmazottainknak is felelősséggel tartozunk!
- Legyünk őszinték! Az emberek elviselik az üzleti mélypontokat. A vezetők köntörfalazását viszont senki sem tolerálja.
2009-11-02 18:36:32
juliusc
Nov 02, 2009
De ott, ahol ilyen nincs, ott nem lehet. Én a saját szakmámban eddig max csapatszintű teljesítményt tudok mérni.
A munkaszerződés egy kétoldalú kötelezettségválallás. A munkáltató egy meghatározott fizetést ad, cserébe Te a lehető legjobb munkát végzed, úgy és olyan fomában, ahogy a munkaadó mondja.
Én eddig még nem találkoztam olyan helyzettel, ahol kellő energia ráfordításával ne tudott volna valaki elérni olyat, amive vágyik. Azt tapasztaltam, hogy sokan csak egyszerűen nem szeretik azt csinálni, amit csinálnak. De tenni nem tesznek semmit!!!! A besavanoyodott munkavállaló nem azért savanyú, mert keveset keres, hanem azért mert elégedettlen, de nem tesz semmit, hogy elégedettebb legyen. Én például nemértek egyet az életkor alapú bérezéssel.Azzal, hogy valaki éveket tölt egy cégnél egyéltalán nem jelenti azt, hogy értékes munkatárs. Az azt jelenti, hoyg régóta vana cégnél. Nem többet! De nem is kevesebbet! A munkateljesítmény pedig pont az ifjútitánoknél magasabb, mert azokban még lobog a tűz! Olyat tesznek meg, amit egy kiégett öreg harcos már nem. Csakhogy az ilyen harcosok maradnak az dárdánál, amikor már az ifjú harcosok feltalálták a gépfegyvert. De ha az öreg lelkes és motivált marad a szakmályában, akkor olyat zseniális dolgokra képes, hogy az valami ámulat. De akkor ezt az már teljesen más.
Szerintem, az, hogy egy munkáról hogy vélekedik, különösen a sajátmunkájáról, rengeteget elárul az adott emberről. Ha valaki nem élvezi a saját munkáját, annak nem a munkával, fizetésével vannak bajai. Annak az embernek az egész életével van gond. És az bizony nem a munkahely motivációs rendszerével fog megváltozni. (ez önmagában is megér egy misét, ha gondolod trécselhetünk erről is : ) </div> </div>