Helyzetfüggő vezetés - Kenneth Blanchard
Elképesztően tanulságos könyv. Olyan rövid, hogy akár egy ültő helyzetben el lehetne olvasni, de a leírt gondolatokkal akár heteket, hónapokat el lehet játszani.
Itt csupán pár gondolatot emelnék ki. Nagyon jól kiegészíti az egyperces menedzser sorozat egyéb könyveit, de önállóan is teljesen egész. Innentől a kivonatom található a könyvből:
Bánj eltérően a különböző emberekkel! Az adott személytől és helyzettől függően váltogatja a stílusát. Ehhez három készségeket kell elsajátítani: rugalmasság, helyzetfelmérés, és a stílusegyeztetés
Négy alapvető vezetési stílus:
- Irányítás: A vezető konkrét utasításokat ad, és szorosan ellenőrzi a feladatok végrehajtását.
- Edzés: A vezető továbbra is irányít, szorosan ellenőrzi a feladatok végrehajtását, ugyanakkor azonban megmagyarázza a döntéseket, javaslatokat kér, és támogatja az előrehaladást.
- Támogatás: A vezető elősegíti és támogatja alárendeltjei feladatvégrehajtó erőfeszítéseit, megosztja velük a döntéshozatal felelősségét.
- Delegálás: A vezető alárendeltjeinek engedi át a döntéshozatal és a problémamegoldás felelősségét.
Ebben a négy stílusban alapvetően kétféle magatartás ötvöződik: az irányító magatartás és a támogató magatartás:
- Irányító magatartás: útmutatás, ellenőrzés, felügyelet. Világosan közöljük embereinkkel mit, hol, mikor, hogyan csináljanak, majd szorosan ellenőrizzük teljesítményüket.
- Támogató magatartás: dicséret, meghallgatás, elősegítés. Meghallgatjuk embereinket, támogatjuk és bátorítjuk erőfeszítéseiket, majd elősegítjük részvételüket a problémamegoldásban és döntéshozatalban.
Kicsit összefoglalva:
- S1 Irányítás: sok irányító, kevés támogató magatartás.
- S2 Edzés: Sok irányító, sok támogató magatartás.
- S3 Támogatás: Sok támogató, kevés irányító magatartás.
- S4 Delegálás: Kevés támogató, kevés irányító magatartás.
Nincs olyan vezetési stílus, amely mindenkor a legjobb.
Következetesség nem azt jelenti, hogy mindenhol ugyan úgy cselekedni, hanem azt, hogy hasonló helyzetben hasonlóan cselekedni. Semmi sem annyira egyenlőtlen, mint az egyenlő elbánás az egyenlőtlenek között.
Sokan akadnak, akik szemlátomást csak azzal törődnek hogy minél több legyen a borítékban. De ha vissza tudnánk pergetni az időt, ás megfigyelhetnénk őket, amikor munkába által, kötve hiszem, hogy ugyanazt az érdektelenséget tapasztalnánk. Szerintem az emberek csak akkor veszítik el a lelkesedésüket, miután rájönnek, hogy a jó teljesítmény semmit sem számít, elismerés nélkül marad. Az emberek kezdőként kapott bánásmód miatt veszítik el elkötelezettségüket. Ha pedig nincs elkötelezettség, akkor nem elég az irányítás; támogatást és bátorítást is kell nekik nyújtanunk.
Mikor melyik vezetési stílus alkalmazzam? A döntés alapvetően két tényezőn múlik: azon, mennyire tudom megállapítani, hogy rendelkeznek-e embereim a munkavégzéshes szükséges összes képességgel és tapasztalattal, illetve érzékelni, hogy nem hiányzik-e belőlük a hit vagy az akarat.
A teljesítmény vizsgálata két összetevőre kell koncentrálnunk: szakértelemre és az elkötelezettségre. Ha ugyanis valaki felügyelet híján nem nyújt megfelelő teljesítményt, abban rendszerint vagy ezek egyike vagy mindkettő a ludas.
A szakértelem a tudás és a készség függvénye. Ezek oktatás, gyakorlás, tapasztalat révén szerezhetők meg. Nem ezzel jövünk a világra, megtanuljuk.
Az elkötelezettség az önbizalom és a motiváció együttese. Az önbizalom az egyén magabiztosságának mércéje, az az érzés, hogy különösebb felügyelet nélkül is képes jól elvégezni egy feladatot, a motiváció pedig a feladat jó végrehajtása iránti érdekeltség és lelkesedés.
Ezek kombinációja a fejlettségi szinteket határozza meg:
- F1: kis szakértelem, nagy elkötelezettség
- F2: némi szakértelem, kis elkötelezettség
- F3: nagy szakértelem, változó elkötelezettség
- F4: nagy szakértelem, nagy elkötelezettség
Kiváló teljesítményt nyújtó dolgozók nem teremnek tucatjával minden bokorban. Az esetek többségében magunknak kell ilyenné képezni embereinket. Ehhez jó helyzetfelmérő készség szükséges.
Az egyes fejlettségi szinteknek megfelelő vezetési stílusok:</p>
- F1:S1
- F2:S2
- F3:S3
- F4:S4
Nincs mindenki mindenkor azonos fejlettségi szinten. Némelyek fejlettebbek egyes részterületeken, mint mások. A fejlettségi szintet mindig egy-egy konkrét cél vagy feladat szem előtt tartásával kell felmérnünk. Eltérő vezetési stílus ugyan azzal az emberrel szemben is különböző feladatai kapcsán.
A vezetőnek mindig azt kell megtennie, amit a felügyelete alá tartozók az adott pillanatban nem képesek.
Öt lépés, ami az elkötelezettség és szakértelem fejlesztésében egymás után következik:
- megmondjuk mi a teendő
- meg is mutatjuk a tennivalót
- hagyjuk az embereinket próbálkozni
- teljesítmény megfigyelés. Fontos lépés, hiszen sokszor elmarad.
- előrehaladás dicsérete
"Midőn a vezetők leggjobbikának munkája kész, emberei így szólnak: Magunk végeztük el!"
Dorgálást az F3 és F4-nek tartjuk fönt. Az F1 és F2 szintü emberek dicséret jár.
A helyzetfüggő vezetés nem az emberek feje fölött, hanem velük együtt műveljük.