Szakmai alázat

Az önfejlesztés jó cél. Ha komolyan veszi az ember, akkor előbb utóbb eljut arra a szintre, hogy annyira jónak képzeli magát, hogy nagyképűvé válik. El kell jutni az alázatig.

Velem akkor történt meg első alkalommal, amikor időgazdálkodási ismereteim hatására roppant produktív lettem. De mások a környezetemben nem lettek azok. Erre türelmetlen, és haragos lettem rájuk. Nem volt türelmes a bénázásukra. Hiszen lehet máshogy csinálni és én is képes voltam rá. És az időgazdálkodás csak a kezdet volt. Ugyan ezt éreztem programozás és menedzsment területén is.

Most, 5-7 év elteltével már eljutottam az alázatig. Az időgazdálkodásban eljutottam oda, hogy nem kell hatékonynak és produktívnak lenni a nap minden percében, az év minden napján. Kell a lazítás, amikor csak "lenni" kell. Programozásban sokat segített, hogy kiváló emberekkel hozott össze a sors, több közülük jelenleg is kollégám. Menedzsment területén.... Nos, itt még nem tudom. Egyszerűen olyan kevés menedzserrel, vezetővel hozott össze a sors, hogy nem látom, hogy ők miért jobbak, mint én. Pontosabban azt látom, hogy nagyon tapasztaltak és sikeres menedzserek, de nem tudom miért és szerintem ők sem. Szerintem hiányzik belőlük a tudatosság. Hogy tudatosan tudják mit, miért csinálnak.

Az alázatig eljutni eredmény! Az én szakmai hitvallásom az alázatról:

Legyél olyan jó a szakmádban, hogy aki jobb nálad az előtt nyugodt szívvel tudj meghajolni.

A szakmai ismeret nem abszolút. Egyszerűen lehetetlen, hogy mindenhez érts. Az ismeret, tudás mértéke emberről emberre változik. Van téma, amiben Te vagy a király és van amiben nem. A saját tudásod akkor éri el azt a szintet, ami már komolyan vehető, ha pontosan meg tudod mondani hol az ismereted határa. Azaz tudnod kell, hogy mi van még hátra!