Többiekkel kivételeznek - 5. ok, amiért utálják a főnököt
Az alkalmazottak 53%-a úgy véli, hogy a vállalatuknál igazságtalanul alkalmazzák a személyügyi irányelveket és eljárásokat.
Például a különböző életkorú embereknek más jogaik vannak. A fiataloktól túlórát, feszes határidőt várnak el, de az idősebbek elmehetnek korán a gyerekekért.
Az alkalmazottak azzal az elvárással helyezkednek el, hogy munkahelyen mindenki azonos elbánásban fog részesülni. A leggyakoribb panaszok:
- A dohányosok tarthatnak cigiszünetet, míg a nem dohányzóknak folyamatosan dolgozni kell.
- Néhány részegről akkor mennek szabadságra, amikor akarnak, máshol csak meghatározott időben.
- Néhol szabadon érkeznek, máshol meg pontos érkezést várnak el.
- Nem mindenki húzza ugyanúgy az igát ugyan azért a pénzért.
- Valaki hosszú ebédidő, másnak pontosan kell visszajönniük.
- A jó emberekre – például rám – hárul a munka nagy része, mert a főnökök tudják, hogy én biztosan elvégzem, megfelelő minőségben.
Ha a vezetőség igazságtalanul alkalmazza a személyügyi irányelveket, elveszítik a vezetőkbe vetett bizalmat, nehezteli kezdenek a munkatársaira, elszáll a munkakedvük. Nemtől, vallástól, bőrszíntől függetlenül egyenlő módon kell bánnunk velük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden alkalmazottat pont ugyanúgy kell kezelni.
Tökéletesen elfogadható, ha a kiemelkedően teljesítő munkatársak különleges juttatásokat kapnak. Az is része, hogy különböző munkakörökben dolgozó munkatársakra különböző munkahelyi szabályok érvényesek.
Pszichológiai háttér:
Az embereknek fontos, hogy úgy érezzék: megbecsülést kapnak kemény munkájukért és jó teljesítményükért. Ha azt tapasztalják, hogy mások külön juttatásokat és előjogokat kapnak, az egyenlőtlen bánásmód keserűvé és elégedetlenné teszi őket.
Stacey Adams méltányosság-elmélete szerint az alkalmazottak egyensúlyra törekednek a kollégáikkal a munkájukba fektetett ráfordítást, valamint a nyereség egymáshoz viszonyított aránya tekintetében. Frusztrálja őket, ha az arány rosszabb, mint másoknál. Ezen aránytalanságot az alábbi öt módszer valamelyikével próbálják meg kiegyensúlyozni:
- A ráfordítás csökkentése. Kevesebb energiát fektetnek munkájukba.
- A saját nyereség növelése. A dolgozó nyereségét valójában csak a vállalat tudná növelni. Ha a cég valami miatt nem teszi, akkor gondolatban felértékeli a fizetését. Máshol dolgozó, kevesebbet kereső vagy többet dolgozó barátaihoz hasonlítja. (Nálunk pl. fontos ilyen tényező, ami mellett alkalmazottak elsiklanak: az ebéd benne van a munkaidőben)
- Mások ráfordításának növelése. Mások vélt vagy valós érdemeibe kapaszkodnak. “Régen sokat dolgozott, most megérdemel egy kis lazítást.”
- Mások nyereségének csökkentése. Mások alatt vágni a fát.
- Távozás. Ha a fentiek egyike sem enyhíti az alkalmazott frusztrációját, akkor kilép az állásból
Megoldások
- Merev szabályok helyett a rugalmasságot támogassuk!
- Mondjuk ki nyíltan, hogy a rugalmasság elvét valljuk!
- Kerüljük a szakszervezeti mentalitást! A szakszervezeti mentalistás arra irányul, hogy a juttatások a munkahelyen eltöltött idő és ne a teljesítmény függvényei legyenek.